Menüdoboz

 

Néprajzi Múzeum

Első kirándulásunk 2014. január 25-én, szombaton volt, a Néprajzi Múzeumba mentünk. Az elején majdnem bővült a csapat, amikor egy furcsa bácsi a Boráros téren megkérdezte csatlakozhat-e. Mielőtt megkezdtük volna a múzeumi látogatást, sétáltunk egy kicsit a környéken, és Fazi idegenvezető szövegeket nyomatott, ami amúgy érdekes volt és egy csomó újat megtudtunk, de egy csomóan nem is figyeltek, kis gonoszok. Voltunk a régi Magyar Televízió régi központjánál. Szabadság téren is voltunk. Fotózkodtunk, amik biztos nagyon szuperek lettek. Bááár nem láttam őket, de tudom, hogy azok. Na, aztán innen utunk a Múzeumba vezetett.

Na, bementünk. Fúúú.. eskü, tök jó meleg volt. Nagyon fáztunk kint. Jött egy néni, akit Emesének hívtak, és megengedte, hogy tegezzük. Bevitt minket a nagy terembe,a hol a plafoni freskót elemeztük. Rajta volt Jusztícia, Réka és Barbi, az okosok természetesen felismerték, hogy az igazság istennőjét látjuk. (Igazából csak a Barbi pulcsijáról tudtuk). Na, aztán megállapítottuk kisebb-nagyobb segítséggel, hogy ez régen egy bíróság volt. Hatalmas felfedezéseink után elindultunk a kiállítás felé. A címe „Erdélyen innen Alföldön túl” volt. Kaptunk 5 percet, hogy átfussuk az egész kiállítást aztán választhattunk érdekes tárgyneveket, amiket megtaláltunk a kiállításon, s azokat megkerestük, megfigyeltük, hogy aztán beszéljünk a látottakról Emesének és egymásnak. Tök ügyesek voltunk, emlékszem, tudtunk sokat beszélni,bár az elején még nagyon meg voltunk szeppenve,szégyenlősség miatt. Hehe..:) Aztán jött egy férfi, Péter bácsi, a kiállítás kurátora, azaz rendezője.(szakszavakat nagyon vágom) Az ő nagypapája készítette azokat a fotókat és gyűjtötte össze azokat a tárgyakat, amiket láttunk. Péter bácsi is megtette ugyanazt az utat, amit a nagypapája. Sok érdekes és új dolgot mondott, amiből semmire sem emlékszem. Túl újak voltak. De abba viszont nagy betekintést nyerhettünk, hogy az akkori, erdélyi emberek hogyan, milyen körülmények között éltek. Abban mindenkivel egyet értettünk, hogy nem irigyeljük őket.

Végeztünk a kiállítással. Na, de még itt nincsen vége! Ezután Emesével bementünk mindannyian egy terembe. 4-5 ember volt egy asztalnál. Adott nekünk egy képet, ami nekünk speciel egy bácsit, két nénit és bárányokat ábrázolt. Aztán adott még egy képet, amit egy graffiti művész csinált, hogy tovább képzelte a dolgokat, hogy mi lesz a bárányok sorsa,meg egyebek. És kaptunk végül egy lapot, ami teljesen üres volt, nekünk kellett rárajzolni, hogy mit képzelünk a végeredménynek. Na, hát ezzel mi nagy sikert arattunk, hiszen Réka adta az ötleteket, amik nagyok jók voltak, Barbi megvalósította, aztán még odarajzolt egy meztelen, szőréttől megfosztott kis báránykát.

Ezzel vége is lett ennek az egész múzeumi kirándulásnak, elindultunk hazafele. Hazafele már nem volt idegenvezetés, meg ilyenek, Fazi már mindent elmesélt Budapestről:). Mentünk villamossal, hévvel meg minden.

Élveztem ezt az egészet, komolyan mondom. A kiállítás azért lehetett volna kicsit izgibb, de hát.. nem baj. Összességében örülök, hogy részt vehettem ezen a kis kiruccanáson, mint diákmentor. :)

Szerző: csepeliami | 2014. február 6.
Naptár