Menüdoboz

Színház

Legutolsó elmenős alkalommal már nem múzeumba vagy étterembe mentünk, hanem színházba.

Őszintén szólva, ez egész vegyes érzelmeket válthat ki egy emberből, hogy bábelőadáson voltunk, de azt előre megmondom, nem a színeket vagy a számokat akarták velünk megismertetni :).Én is, mint 14 éves, elég kedvetlenül indultam neki. Komolyan, bábelőadás, ugyan. Kisgyereknek való! Aztán megtudtam, miről is fog szólni az előadás, mik lesznek belőle, milyen színházi trükkök és egyebek. Így már egy kicsit jobban is érdekelt.

Egy görög hősről szólt maga a történet, meg az ő kis megpróbáltatásairól, ahogyan Athénba megy édesapjához. Nem szokványos bábszínház volt, nem bújtak el a színészek ilyen kis fal mögé,és csak a kezük látszott. Neeeem! Ott álltak teljesen a színpadon és láttuk őket. Így kevésbé volt „dedós”, élveztem. Volt egy színész bácsi, aki úgy nézett ki, mint Jézus. Meg maga a bábozás, a bábok mozdulatai. Nem az a merev, szokványos mozgások voltak, teljesen olyan mozdulatokat tettek, mint az élő emberek. Poénokat is sütöttek el, amik a gyerekek és a felnőttek számára is teljesen egyértelmű volt. Kellemes csalódás volt számomra. :)

Úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a színházat, magának a helynek jó a hangulata, régebbi képek vannak a társulatról,az előadásokról. Régi tárgyak, asztalok, székek. Nagyon szép. :) És elég vicces a ruhatár, mert az csak az egyik szoba sarkába tett néhány fogas, ahová mindenki maga akasztja fel a kabátját, nincsen ruhatáros néni, nincsen cetli, amit el lehet hagyni, bár így előadás után azért kellett keresgetni a saját cuccunkat.

Sajnos ez volt az utolsó program, nem lesz több. De remélem, lesznek még ilyen kis túrák, már csak az élmények miatt is.

Szerző: csepeliami | 2014. május 9.
Naptár